TÉNYEK ÉS TÉVHITEK A LAKÁSKIADÁSRÓL
#1. tévhit: Bármilyen lakásban engedélyezhetem a kisállat tartást
Mivel az ember a saját tulajdonú lakását adja ki, joggal feltételezi, hogy "azt csinál vele, amit akar". Épp ezért engedélyezheti az albérlőnek akár azt is, hogy több kisállatot, kutyát-, macskát-, vagy hüllőket tartson. Azonban a helyzet nem ennyire egyszerű.
Tény: Amennyiben egyedül hagyjuk a kutyákat, vagy a macskákat a lakásban, és rendszeresen nagy zajt csapnak, az zavarja a többi lakót. A sorozatos panaszáradatot pedig előbb vagy utóbb megunja a közös képviselő - ebben az esetben pedig a Házirendben foglaltak szerint járnak el. Végső soron, amennyiben a vita odáig fajul, a jegyző megtilthatja azt, hogy kisállat legyen az albérletben. A házirendben egyébként a veszélyes állatok - például skorpiók, pókok, mérges kígyók) általban tiltólistán vannak.
Másrészről, épp a fenti okok miatt vagy azért, mert féltik az albérletet az amortizációtól, mereven elzárkóznak a négylábúaktól. Ezért albérlőként elég nehéz olyan lakást találni, ami kifejezetten állatbarát lenne. Némileg más a helyzet a terráriumban, akváriumban tartott állattokkal - ezekkel ugyanis megengedőbbek a tulajdonosok.
Ebben az esetben a legnagyobb félelem az esetleges szag, ami a lakásban marad a kiköltözés után is. Ez a félelem azonban a legtöbbször alaptalan, hiszen porszívóval, tisztítószerekkel és felelős állattartással mindezek elkerülhetőek. (Ráadásul, aki kisállattal érkezik, valószínűleg hosszú távra tervez, így ez jó hír lehet a tulajdonosnak.)
#2. tévhit: A belvárosi lakásokat is könnyen bérbe lehet adni
Tény: Nagyjából egy évvel ezelőtt még valóban az volt a tendencia, hogy szinte bármilyen állapotban lévő lakást ki lehetett adni aranyáron, ez azonban mára megfordult. Az Airbnb-törvény, és a koronavírus-járvány miatt megcsappant turizmus azonban lejjebb vitte az albérletek árát is, így némileg konszolidálódott a helyzet.
Épp ezért most, hogy "nagyobb a merítés", már az albérlőknek is vannak igényeik. Így fontos szempont, hogy a lakásnak mekkorák a plusz költségei (közös költség, rezsi), bútorozott vagy bútorozatlan (erről bővebben lejjebb), illetve milyen az infrastruktúra.
#3. tévhit: (Megbízható) albérlőt találni egyszerű feladat
Tény: Leginkább a kezdő főbérlők esnek abba a csapdába, hogy bárkiben megbíznak, aki szépen mosolyog, és szimpatikus. A valóság ezzel szemben az, hogy az albérlők jelentős százaléka:
- késik a rezsivel (és az óraállások jelentésével)
- késik a bérleti díjjal
- átalakítja a bérleményt, a tulajdonos megkérdezése nélkül satöbbi.
Szerencsére léteznek már olyan applikációk, cégek, amelyek kifejezetten arra szakosodtak, hogy leinformált, jó albérlőket találjanak. Ilyen, egyébként magyar fejlesztésű applikáció, a Smartlet, vagy a szintén magyar Bes.
Ezek az appok ún. értékeléses-pontrendszer alapján működnek: tehát az albérlő és a tulajdonos is értékelni tudja egymást, így kialakul egy bérbeadói-, illetve albérlői profil. A múltbeli értékelések pedig jó kiindulási alapot jelenthetnek akkor, ha például albérlőt keresel.
#4. tévhit: Bármikor, bármilyen indokkal kirakhatom az albérlőt
Tény: Az előző ponthoz szorosan kapcsolódva; sokan tévesen azt hiszik, hogy egyszerűen kirakhatják az albérlőt, hiszen a lakás az ő tulajdonuk. A valóság azonban, ezzel szemben, sokkal szomorúbb.
Rengeteg olyan sztorit olvasni az interneten, amit látva inkább lemondunk arról, hogy valaha is kiadjunk bármit - nemhogy egy több tízmillió forint értékű lakást. Persze vannak olyan nem hivatalos, és nem is túl humánus módszerek, amikkel rábírhatjuk az albérlőket a távozásra, de szerencsére nem mindig kell idáig fajulnia a dolgoknak.
A kulcs az, hogy a bérleti szerződést minden esetben foglaljuk közjegyzői okiratba. Ekkor ugyanis, ha jogszerűen felmondasz a bérlődnek, akkor el kell hagynia a lakást, máskülönben bírói végrehajtás során költöztetik ki.
Ellenkező esetben, a birtokvédelem illetheti meg, a birtoklás tényére hivatkozva.
#5. tévhit: Nem kell foglalkoznom a rezsivel, az az albérlő dolga
Tény: Nagy dilemma, hogy kinek a nevén legyenek a közműórák. Sokaknak megfordul a fejében az, leginkább kényelmi szempontból, hogy átirassák az albérlő nevére a közműveket, így leveszik a terhet a saját vállukról. Azonban így sajnos nincs rálátása a számlákra, ami nagyon frusztráló tud lenni.
Ugyanakkor, ha megtörténik az átiratás, akkor tartozás esetén a bérlőn és nem a tulajdonoson hajtják be. Mindkét esetnek megvan a pozitív-, és negatív oldala, ezért főbérlőként érdemes számításba vennünk, mennyire bízunk meg az albérlőben, és melyik a számunkra jobb opció - hosszú távon.
#6. tévhit: Nem számít, hogy a lakásban van-e bútor
Tény: Ahogyan feljebb is említettük, megváltoztak az albérleti viszonyok, így a bérleményt keresőknek is mások az igényeik. Ebből a szempontból kétféle, különböző típusú bérlőt különböztethetünk meg:
- Van, aki ragaszkodik a saját bútoraihoz, ezért kifejezetten bútorozatlan lakást keres. (Ez általában a 30+-os, családosokra igaz.)
- A másik esetben viszont nem volt kellő idő, és egzisztencia ahhoz, hogy saját bútorokat halmozzanak fel, ezért csakis bútorozott albérletet keresnek. (Ők jellemezően a fiatal, gyermektelen párok, a fiatal egyedülállók, vagy az egyetemisták.)
A lakáskiadás nem egyszerű
Ahogy a fentiekből is látszik, a lakáskiadás egyáltalán nem olyan egyszerű, mint azt sokan gondolják. Rengeteg időt, utánajárást, és ősz hajszálat jelent, mire végre megtaláljuk azt az embert, párt vagy családot, akiben megbízhatsz, és pontosan fizeti a díjakat is. Természetesen vannak ilyenek, csak meg kell őket találni. Csak valakinek hosszabb idő kell, és van, aki már szinte elsőre rájuk bukkan.